A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül.
Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.
Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.
Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen uralkodik.
A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.
Az ember annál gazdagabb, minél többről tud lemondani.
Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadságnak, függetlenségnek és igazságnak, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.
Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás.
Nagyra értékelem a saját szabadságomat, tehát a tiedet is tiszteletben tartom.
Szabadságodban áll meggondolnod magad. Választhatsz másik jövőt, vagy másik múltat.
A szabadságunk csak azt jelenti, hogy többé senki sem felelős a sorsunkért.
Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!
Valójában az emberiség csak azon a napon születik meg igazán, amikor az egyént a lázadásában tisztelik.
A szabadság jobbá formálja a világot.
Az ember a saját akaratának a foglya.
A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.
Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.
A szabadságharcos előbb-utóbb megtanulja, hogy a harc szabályait nem ő, hanem az elnyomó hatalom diktálja.
Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.
Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek.
A szabad kapcsolatok tartósak. Mint a világot járt vándormadarak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak, mit láttak.
A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.
A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.
A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.
Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.
Az életben (…) számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is.
Az ember szabadnak születik és mégis mindenütt bilincsekben él.
A ragaszkodás és a szabadság egymás ellentéte. Teljes belső szabadság csak akkor érhető el, ha valaki minden ragaszkodásáról lemond.
Föladtam, hogy megpróbáljak rendesen viselkedni. Most egyszerűen azt teszem, amihez kedvem van, és utánam az özönvíz!
A szabadság nem lehet határtalan, mert akkor önmagát semmisíti meg.
Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel.
A szabadság magányos dolog.
Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?
Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.
A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük.
Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.
A rossz szabadság mégiscsak jobb, mint a jó börtön.
Ha valaki mindenáron el akarja érni az anyagi világtól való szabadságot, ennek az akarásnak is a rabjává válhat.
Többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az egekben.
Nincs annál rettenetesebb börtön, mintha a végtelenség nyílik meg előttünk.
Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.
A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet.
Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.
Nem egyetlen zugocska számára születtem, hazám az egész világ.