Bejelentkezés szükséges.
Egymástól távol tízszer hosszabb, mint együtt.
Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van – a szerelem csak egy a sok közül.
A bizonyosság sohasem fáj. Csak az, ami előtte meg utána van.
Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.
Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.
Butának születni nem szégyen. Csak bután meghalni.
A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik.
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
A boldogság a lábunk előtt hever. Csak le kell hajolni érte.
Csak amikor az unokáim viselkedését látom, akkor tudom pontosan, jól neveltem-e a gyermekeimet.
Segíts, ha tudsz; tégy meg mindent, amíg lehet – de ha nem tehetsz többé semmit, felejts!
A szokásos frázisok a barátságról. Kis veteményeskert a kihűlt érzések lávatalaján. (…) A szerelmet nem szabad barátsággal bemocskolni. Ha vége, hát legyen vége.
Az üldözött egy idő múlva többnyire okosabb lesz a üldözőknél.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs.
Sértés ellen van védekezés; a részvét ellen nincs.
Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.
Egy centiméter üzlet többet ér, mint egy kilométer műveltség.
Aki semmit sem vár, nem csalódhat.
Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.
A nőknek nem magyarázni kell; foglalkozni kell velük.
Ha valamit akarsz, sose kérdezd, mi lesz a következménye. Vagy ne tedd meg.
Mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
Ha már nem tudunk gyerekesen viselkedni, akkor megöregedtünk.
A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.
A legrégibb emberi kérdés: a miért. Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.
A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik.
Az életben több a boldogtalanság, mint a boldogság. És ezért könyörületes, hogy az élet nem tart örökké.
Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.
A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletesre formáljon bennünket.
A világ sohasem tűnik szebbnek, mint abban a pillanatban, amikor éppen bezárják az embert.
Az élet elviselhetetlen lenne, ha örökké tartana.
Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.
Ha nem kívánunk nagyon sokat: minden ajándék.
A legjobb jellemek a cinikusak, a legkevésbé elviselhetők az idealisták. A jámbor emberek oly ritkán képesek megértésre.
Szikrák vagyunk, és nem tudjuk, hogy merre fúj minket a szél.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.
Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.
Ami jó, azt sosem kell visszautasítani. Még akkor sem, ha az ember nem tudja, miért kapja.
Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.
Akinek pechje van, az orrpiszkálás közben is kitöri az ujját.
A vándornak legyenek kalandjai, de nem olyasmi, ami megsebzi a szívét, ha tovább kell állnia.
A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Ha az ember kiszolgáltatja magát, nem szabad csodálkoznia, ha rálőnek.
Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.
Érzelmekből áll az ember élete; és az érzelmek mellett mit sem számít az igazság.