A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van!
A legtöbb ember eljut életében egy észrevétlen pontig, ahonnan nincs visszatérés.
Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj.
Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!
Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.
Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.
A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.
Sose bízz az olyan szerencsében, ami a vállalkozás elején jelentkezik. (…) Az csak a sors trükkje, hogy rászedjen.
Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.
A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes.
Nem a fazekas vagy, hanem az agyag a fazekas kezében.
Vannak dolgok, amik nemcsak meghatározzák a sorsokat, hanem be is határolják, és ezen nem segítenek az álmok.
Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.
Lehetsz akármilyen nagy harcos, a vakszerencse dönti el, ki éli túl a háborút, és ki pusztul bele.
A sors nem más, mint egy ajtó, de rajtad áll, hogy belépsz-e rajta vagy visszafordulsz.
Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.
Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál élni: a kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött.
Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell. Hiszen azért sodródtunk oda!
Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.
A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.
Sohase tedd más kezébe a sorsodat. A középpont benned van – nem függhet másoktól sem örömöd, sem bánatod.
Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.
Sorsunk az lesz, amelyet kiérdemelünk.
Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.
Határozz, és kimondtad sorsodat.
Az élet célja nem az, hogy azt tegyük, amit akarunk. Azt tesszük, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.
Néha az a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat történni.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.
Van valami titkos erő, ami egybe tud kapcsolni két lelket, értesíti őket arról, amit egymásért éreznek, és össze is hozza őket, minden távolság ellenére.
Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.
Nem érdemes harcolni az ellen, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik.
Mindenkinek megvan a saját helye, és aki szerencsés, az meg is találja.
Örülj, ha teheted, s tűrj, ha azt szabta rád a sors.
Az ember (…) nem mindig lehet ott, ahová tartozik.
A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.
Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják.
Elvégre, aki engedelmeskedik neki, azt vezeti a végzet, aki meg el akar futni előle, azt vonszolja.
Mulass, igyál s a mái napot mindig is tartsd magadénak, mert sorsé a többi nap.
Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.
Attól, hogy azt hiszed, hogy nincs baj, még lehet baj.
Mi határozzuk meg a sorsunkat, a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel.
Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel.
Legyünk hálásak minden napért, mert úgysem tudjuk, mit hoz a holnap!
Vannak olyan erők a világon, amiket jobb nem bolygatni. Az egyik közülük egyértelműen a sors.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Nehéz lenne kikutatni, mily apró, megfoghatatlan dolgok okozzák néha, hogy egyik ember eléri azt, ami a másiknak nem sikerül.
Köszi!