– Jean, hallotta, hogy tegnap elütöttek egy kéményseprőt?– Hát ez rettenetes! Már a háztetőn sincs biztonságban az ember!
– Jean, hozza ide a tegnapi szódavizemet!– De uram, annak már nincs ereje.– Nem baj, nem verekedni akarok vele.
– Jean, mit tárcsáz a telefonon?– Semmit uram, csak a figyelmét akarom felhívni.
– Jean, pöttyös a ribizli?– Nem, uram– Akkor megint katicát ettem.
– Jean, mi volt ez a csörömpölés?– Ön kérte Uram, hogy fogadjam a vendégeket virágesővel!– És? Miért indokolná ez a csörömpölést?– Csak cserepes virágokat kaptam, Uram!
– Jean, miért nem festette csíkosra a kerítést, ahogy kértem?– Mert nem kaptam csíkos festéket, uram.
– Jean, hozzon egy pohár vizet!– Igen uram!– Jean, hozzon még egy pohár vizet!– Igen uram!– Jean, hozzon még egy pohár vizet!– Igen uram! De megkérdezhetem miert? Ennyire szomjas?– Nem, de még mindig ég a könyvtár!
– Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?– Azt, hogy megkínált vele uram!
– Vigyázzon Jean! Kifut a tej!– Azt nem hiszem uram. Az összes ajtót bezártam!
– Vadászni megyek Jean! Hol van a sörét?– Elnézést, uram de a sörét megittam.
– Jean, ma vendégek jönnek. Vágjunk jó képet hozzájuk.– A falon lévő Picasso jó lesz, uram?
– Jean! Mászik a kaktusz?– Nem mászik, uram.– Biztos nem mászik?– Biztos, uram.– Akkor egy sünt öntöztem meg.
Jean és az úr vadásznak, de sehol egy fácán, vagy fürj, vagy ilyesmi. Egyszer csak a bokrok mögül kirepül egy csapat fekete madár. Mire az úr:– Jean, varjak?– Nem, uram, lőjön!
– Jean! Hol a feleségem?– Meghalt, uram!– Hogyhogy? Egy órával ezelőtt beszéltem vele!– Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta, hogy üssem agyon!
– Jean, mekkora feszültség van az elektromos hálózatban?– 220 Volt, uram.– Nem azt kérdeztem, hogy mennyi volt, hanem, hogy mennyi van most!
– Jean, hozza be a baltát!– Minek uram?– Embert akarok faragni magából!
– Jean vidítsa fel a macskát!– Igenis Uram!Jean kiviszi a macskát megfogja a farkát, és elkezdi pörgetni a feje fölött.A nagy nyávogásra kijön a gazda.– Nem azt kértem, hogy pörgesse a feje fölött a macskát, hanem azt hogy, vidítsa fel!– Tudom uram, de hogy fog örülni ha elengedem!
– Jean! Miért szorít ennyire ez a cipő?– Talán azért, mert bent maradt a nyelve, uram.– Jó, de ha kidugom a nyelvemet, akkor is szorít.
– Jean, mi ez a dubörgés a szekrényben?– Csak a ruhák mennek ki a divatból!
– Jean! Vigye le az ágyamat a pincébe!– Miért uram?– Mert mélyen szeretnék aludni.
– Jean, tegyen egy újságpapírt a székre, amikor a szekrény tetejét tisztítja.– Fölösleges uram, anélkül is elérem.
– Jean, kaparászik a negró?– Nem, uram.– Akkor egész éjjel egy csótányt szopogattam…
– Jean, kössön egy spárgát az anyósomra!– Miért, uram?– Sárkányt akarok eregetni!
– Jean, hallott arról, hogy már az állatok is lövöldöznek?– Nem uram, de miért kérdezi?– Azt írja az újság, hogy agyonlőtte a menyét.
– Jean, tegyen a tűzre!– Székestől, uram?
– Jean, hozza a fürdőnadrágomat!– Dehát uram, éppen az Ön esküvőjére megyünk!– Tudom, de úszni szeretnék a boldogságban.
– Jean, miért tette az újságokat a hűtőbe?– Hogy a hírek frissek maradjanak, uram!
– Jean, maga komornyik?– Igen, uram! – feleli Jean.– Akkor veszek fel egy vidámnyikot is!
– Jean! Szédülök! Mit csináljak?– Talán szálljon ki a betonkeverőből, Uram!
– Jean, ki kopog odakint?– Csak az eső, uram.– Akkor engedje be, mert még elázik.
– Jean, volt az ügetőn?– Igen uram!– Feltette azt az ezrest a 8-as lóra?– Igen uram!– És mi történt?– A zsoké levette a lóról és megköszönte!
– Jean, ha elalszom, oltsa le a villanyt.– Rendben van, uram. Majd szóljon, ha elaludt.
– Jean! Mi volt ez a csörömpölés az utcán?– Egy autó be akart fordulni a mellékutcába, Uram.– És?– Nem volt mellékutca.
– Hívja a mentőket, Jean!– Mi baj, uram?– Elütötte az óra az éjfélt.
– Jean, adjon friss vizet a halaknak!– De uram, még a tegnapit sem itták meg.
Nagyon esik az eső, így a lord kiszól az udvarra:– Jean Te ázol odakint?– Dehogy teázom, be akarok menni!
– Zöld vagy vörös papagájt vegyünk Jean?– Vöröset, mert a zöld még bizonyára éretlen.
– Jean, hogy hívják a maga feleségét?– Eszter, uram.– Hmm, Eszter, Eszter. Lefektettem egyszer! Hahahahaha!– És a maga feleségét, uram?– Anasztázia, de ezzel nem tud mit kezdeni.– Anasztázia, Anasztázia. Lefektettem százszor.– Jajj, Jean, ez nem is rímel!– Nem rímel, de igaz!
– Jean! Miért dobta bele az órámat a gőzölgő fazékba?– Mert fő a pontosság, uram!
– Jean, csipog a citrom?– Nem, uram.– Akkor a kanárit facsartam a teába.
– Jean, – kérdezi az úr dühösen – most maga a hülye vagy én?– Uram, Ön nem áll olyan ember hírében, aki idiótákat alkalmazna…