Az élet közel sem elég hosszú, hogy mindent elvégezhessünk, amit szeretnénk.

Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.

Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.

Megtanultam, hogy mert én nem látok valamire más magyarázatot, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az csak azt jelenti, hogy én nem látom.

Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.

Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?