Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.

Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.

Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.

Vond ki a rosszból a rosszat, és máris megtalálod benne a jót.

A jövő felé haladás elképzelhetetlen a múltba vetett pillantás nélkül.

Akkor ismerjük fel a nagy szerelmet, amikor rádöbbenünk, hogy az egyetlen ember a világon, aki vigaszt nyújthatna, épp az a személy, aki a fájdalmat okozta.