Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.

Fogalmazzd meg jól, majd mondj egy szép bókot a legkedvesebb ismerősödnek.

A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.

Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.

Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.

Az élet végső soron nem más, mint kis győzelmek és nagy kudarcok sorozata. De mi mást tehetne az ember? Adja fel?