Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.

Embernek lenni annyit tesz, hogy vannak kétségeink, és ennek ellenére is folytatjuk az utunkat.

Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik az előítéleteiket.

Az emberek úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz önmagaddal.

Boldog vagyok, hogy létezik – mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.

A magányos ember (…) nem nevet könnyen.

Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.