Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.

Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne mondjatok jót magatokról!

Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.

Nem hiszem, hogy az életünk arra való, hogy leéljük valaki mellett, akihez nincs kedvünk már odabújni. Boldogtalanná tesszük őt is és magunkat is.

A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.

Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak.

Soha ne kövesd el ugyanazt a butaságot kétszer, hiszen elég nagy a választék!