Elméletileg minden veszteség a javunkat szolgálja.

Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.

új dolgaink szagáért.

Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.

A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.