LILA – Rangelvűség, gőg
Nekem arra van szükségem, aki tengerre nyíló ablak, nem pedig tükör, amely unos-untig csak engem mutat.
A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.
Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?
Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.
A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.