Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?

Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.

Nem akartam szeretni őt, (…) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.

Egyszerűen nincs, nem lehetséges a határtalan nyíltság (…). Meghaladja az erőnket.

Minden szerencsétlenség, minden probléma magában rejti egy legalább olyan nagy, vagy még nagyobb szerencse magját.

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.

Különbség van aközött, ha van valamink és lemondunk róla, és aközött, ha nincs semmink és elítéljük azokat, akiknek van.