A megszokás (…) rögzíti (…) a hibát.

Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.

A jó modorhoz hozzátartozik, hogy eltitkoljuk, milyen sokat gondolunk magunkról, és milyen keveset a többiekről.

Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett.

Talán jobb is, hogy sértegetnek az emberek: legalább megmentenek attól a szerencsétlenségtől, hogy szeressem őket.

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.