„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!

Menj el színházba!

A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.

Embernek lenni annyit tesz, hogy vannak kétségeink, és ennek ellenére is folytatjuk az utunkat.

A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.

Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.

Nem akarok nevetség tárgya lenni ha hibázom!

Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.

az ölelésekért.