Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre.

Kevés olyan bosszantó és elviselhetetlen dolog van a világon, mint valaki másnak a jó példája.

Az élet legértékesebb órái azok, amikor az ember szembehelyezkedik az akadályokkal.

Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig „lelke”).

Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. Nem kell másokra várnod, hogy életedet ráncba szedjék. Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog.

Minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál jobb a történet.

Az ingának mindkét irányban ki kell lengenie: a düh mellett lennie kell mosolynak, közös nevetésnek is.