Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.

Ha azt hiszed, hogy birtokolsz valamit, az olyan, mintha futóhomokon járnál.

Másokkal tartasz? vagy az élen haladsz? vagy a magad útját járod? … Az embernek tudnia kell, mit akar, és egyáltalán hogy akar.

Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (…) Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.

Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.

A végkifejlet igazolja a cselekményt.