Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.

Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!

Igyál egy pohár jó bort vacsorához.

A kimerült emberek könnyen halnak meg, mintha alig várnák az örökkévalóságot.

Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.

A nők olyanok, akár az őzek (…). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket…