Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (…), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.

Nekem is lenne okom keseregni, de valahogy nem vagyok rá alkalmas. Én boldogságra születtem.

Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.

A legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni szeretnénk.

A nők sokkal figyelmesebben választanak hálóinget, mint férjet.

Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.