
a nagyszülőkért.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.
Ha betartja az ember a kisebb szabályokat, megszegheti a nagyokat.
Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek, amelybe tartoznak.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?