
Miért csináljuk ezt egész életünkben? Miért mindig csak a porszemet vesszük észre a szemünkben, és miért nem látjuk meg a hegyek, a mezők és az olajligetek szépségét?
A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.
Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.
A remény örök, különösen, ha a lehetséges megoldás nem túl emberi.