Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány.
Nem akartam többé egyedül maradni önmagammal.
Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.
A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.
Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.
Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.
Nekem senkim sem maradt. Nem volt velem más – csak én. Mint mindig.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.
Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Csak egy dologra vágyom az életben: ha lenne valaki, aki megért.
A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.
Az emberek sokszor használják a telefon nevű szerkezetet, mert nem bírják egymás közelségét, de ugyanakkor rettegnek a magánytól.
A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.
Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.
Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert.
Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mondom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt magammal töltöttem.
Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.
Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk.
Hidd el, hogy jobb nekem így egyedül. Én nem bírom el, hogy csak perceket kérjenek el tőlem, és az egész utálatos életemet pedig rám hagyják.
Igazi boldogság csak a magányban található.
Magányos lehet az ember, ha csak az üres, sötét ház várja, hogy üdvözölje.
Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat.
Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.
Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk.
A másik magányába nem szabad belegázolni.
A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.
Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.
Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.
Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.
Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.
Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.
A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.
A magány a pesszimizmus melegágya.
Légy jó, és magányos leszel.
Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál.
Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.
Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek.
Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.
Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Nem igazságos dolog megmutatni valakinek a napot, hogy aztán száműzd tőle. Még az ördög is sírhat, ha körbenéz a pokolban, és rájön, hogy egyedül van ott.