Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egy egészen kicsiny szeglete, sehol sem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül.
Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk.
A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.
Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.
Én láttam, mert én mindent látok. Könnyű figyelni, ha soha senki nem veszi észre az embert.
A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.
Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.
A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
Az emberek sokszor használják a telefon nevű szerkezetet, mert nem bírják egymás közelségét, de ugyanakkor rettegnek a magánytól.
Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.
A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.
Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.
Nekem senkim sem maradt. Nem volt velem más – csak én. Mint mindig.
A lélek, ami szépséget lát, lehet, hogy néha egyedül sétál.
Minél inkább egyedül vagy, annál nagyobb szükséged lehet valakire, aki melletted áll.
A magányos ember (…) nem nevet könnyen.
Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.
Igazi boldogság csak a magányban található.
Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk.
Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.
Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember.
A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.
Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.
Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.
Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.
Eddig azt hittem, eredendően antiszociális, amolyan magányos farkas típus, de talán azért zárkózott el az emberek elől, hogy ne fájjon neki az elvesztésük.
Ha valóban nincs olyan hely ezen a világon, ahová nem ér el a nap, akkor nincs más módja, hogy elbújjak, mint hogy a saját árnyékommá válok.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.
Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.
Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Légy jó, és magányos leszel.
A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.
A magány (…) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.
Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankóliaés megalkuszom a mulandósággal.
Hidd el, hogy jobb nekem így egyedül. Én nem bírom el, hogy csak perceket kérjenek el tőlem, és az egész utálatos életemet pedig rám hagyják.
Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.
A másik magányába nem szabad belegázolni.
A legkellemesebb része a kapcsolatnak, hogy megosztod az életedet valaki mással. De az életem, nyilvánvalóan, nem volt elég jó ahhoz, hogy megosszam.
Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.
Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek.
A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.
A magány a pesszimizmus melegágya.
Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál.