Én nem állok senki oldalán, mert az én oldalamon sem áll senki.

Légy jó, és magányos leszel.

Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek. Csak felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos.

Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.

A napfelkelte utáni első óra a legmagányosabb. Ez annak az ideje, amikor egyedül lehetünk, és élvezhetjük a csöndet.

Semmi sem használ annyira, mint visszavonultan élni, az emberekkel keveset, ám magunkkal annál többet beszélni.

Aggasztó magány költözött az életembe, s mégsem kívántam meg régi barátaim társaságát: sótlan diéta lett volna éhségemre.

Lehetünk egyedül, de attól még nem leszünk magányosak, és lehetünk emberek közt úgy is, hogy ugyanakkor magányosak vagyunk.

Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.

A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett.

A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!

A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.

Csak egy dologra vágyom az életben: ha lenne valaki, aki megért.

Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mondom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt magammal töltöttem.

Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.

Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.

Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.

Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány.

Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.

Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.

A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.

Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál.

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!

Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.

Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.

A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.

A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.

Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.

A magánytól kell megóvnod. Ne harcolj értem, hanem légy velem! Erre van szükségem.

A másik magányába nem szabad belegázolni.

A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.

Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.

A magány (…) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.

A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.

Igazi boldogság csak a magányban található.

Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

A legkiválóbb sem képes egyedül ragyogni. Mindig tudd: az ember egyedül csak fél ember marad.

Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankóliaés megalkuszom a mulandósággal.

Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni – azt már nem.

Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.

Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.

Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.

Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.

Nem igazságos dolog megmutatni valakinek a napot, hogy aztán száműzd tőle. Még az ördög is sírhat, ha körbenéz a pokolban, és rájön, hogy egyedül van ott.

A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.

Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.

A magány fájdalmas, amikor az ember fiatal, de elbűvölő, amikor érettebb.

Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb vagyok, minél kevesebb a jóakaróm, a pártfogóm, annál többre kell becsülnöm önmagamat.