A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.

A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.

Néha meg kell szabadulni a nők társaságától, meg a férfiakétól is, és meghallgatnunk egy elfuserált öregember szavait.

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

Az ellen a felhalmozott ecetmennyiség ellen, amely egy féltékeny asszony testében halmozódott fel, a világnak semmiféle édessége nem lehet elég hatásos.

Nincs szebb látvány, mint amikor pacifisták verekszenek.

Az ember akkor ismeri meg magát, ha mindenét elveszíti.