A csapatépítés csúcspontja: amikor rájövünk, hogy nem vagyunk csapat.
Soha nem vagy annyira jó, mint amennyire mondják, viszont soha nem vagy annyira rossz sem, mint amennyire lehúznak. Ha ezt megérted, nyert ügyed van.
Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.
A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.
Nem az öregedés miatt hagyunk fel álmaink követésével, hanem az álmok hiányától kezdünk el öregedni.