Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.

Mi az ördögöt kezdene magával az ember, ha valami nem állna mindig az útjába?

Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: „Ki vagy te?”

a fizetésnapokért. 🙂

Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.