Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.

Az élet is káros az egészségre. (…) Előbb-utóbb mindenki belehal.

Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.

Az egész munkának felét elvégezte az, aki hozzákezdett.

A testi fájdalom csak a lelki fájdalom büntetése és tükörképe.

Ha az ember rosszul játszik, el kell fogadnia, hogy veszít.