Valahányszor szerelembe esik az ember, ugyanannyiszor ki is ábrándul.

Az ember nem más, mint a tapasztalatai összessége.

Boldog, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy igaza legyen, mert senkinek sincs igaza, és mindenkinek igaza van.

Egy hajó sem járja az élet óceánját úgy, hogy ne találkozna viharral.

Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.

Minden jó… Minden. Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.