Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.

A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.

Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.

A közös ellenség az egyik leghatásosabb egyesítő erő.

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.

Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?… Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat.