Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.

Racionális szempontból a pasik a felsővezetők, aztán szépen hazamennek papucsállatkának.

Az idealista javíthatatlan. Ha kipenderítik a mennyországból, eszményt kovácsol a poklából.

Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.