A kapcsolatok szétesnek, mert senki sem akar igazán felelősséget vállalni.
A tetteink megbánása majdnem olyan, mintha a saját életünket bánnánk meg.
A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos meg földdel.
Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Néha az egész élet olyan rövidke idő alatt megváltozik, hogy az ember nem is tud hozzászokni.
Semmiféle tevékenységünk nem lehet állandó, ha egyéni érdekünkben nincs meg a gyökere.
Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.