az ölelésekért.

Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudományellenes, mint amilyen költészetellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik.

Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében.

Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik.

A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes.

Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.

Mert várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.