A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes.

A legrégibb emberi kérdés: a miért. Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.

A viharnak is fáj a csend, azért dörög.

A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják a határokat, és meg sem kérdezik, hogy a testük bírja-e. De a testük mindig bírja.

Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni… De érdemes?

A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.

Felejtsd el a szabályokat! Hogyan tudnánk fejlődni, ha közben nem változunk?