A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.
Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége… Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem.
Hiába próbálnak megfeledkezni a halálról: a halál nem feledkezik meg senkiről.
Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.
A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem.
Az ember csak lelki tulajdonságokba tud igazán belé szeretni.