Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat.

A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.

Sajátosság sajátosságot idéz elő.

Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tűrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.

Élni annyi, mint törekedni előre, magasabbra, a tökéletesség felé, és el is érni.

Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.

Aki fejjel magasodik százada fölé és minden ízében maga a haladás, azt már nem bírálják: gyűlölik.

Hiányzik belőlünk a kellő bátorság, hogy merjük követni a jeleket és az álmainkat. Lehet, hogy ettől vagyunk szomorúak?