A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.

A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.

Abban a pillanatban, hogy kiválasztunk egy utat, a többi eltűnik.

Nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen, nincs kegyetlenebb büntetés, mint ha megtiltjuk a bűnösnek – bármit követett is el – hogy arcát elrejtse szégyenében.

Elképesztett, hogy valaki, aki ennyire veszélyes, ilyen gyönyörű tud lenni.

Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.