Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.

Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.