Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.

Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.

Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.

A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.

Ilyen furcsa állat az ember. Nem aszerint cselekszik, ahogy az igazságot megállapította, hanem aszerint állapítja meg az igazságot, ahogyan cselekedett.

Az, aki, mivel semmije sincs, nem is akar semmit, ha csak azt nem, hogy hagyják meg neki a saját semmijét.