A tetteink megbánása majdnem olyan, mintha a saját életünket bánnánk meg.
Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.
Olyan nem létezik, hogy az ember egy bizonyos sors csapdájába kényszerül. Senkit sem ítélnek arra, hogy középszerűen és reményvesztetten élje az életét. Az élet nem így működik.