Akik igazán boldogok, azok mernek eszköztelenek lenni, hogy egészen boldogok lehessenek. A fiatal szerelmesekben ez a megindító, ez a legszebb: öntudatlan aszkézisük, mellyel boldogságukat hordozzák.

Minden egyes seb egy újabb réteget képez védőpáncélunkon, amely így egyre erősebbé válik.

Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.

Minél lassabban fejlődik ki egy jellem, annál gazdagabb lesz.

Nem tudod, milyen érzés, amikor az ember csapdában van, beragad az életébe, reménytelenül. Próbálkozni, keményen próbálkozni és soha… soha nem érni el semmit.

Csakis az interszubjektiv hitünk által létezik pénz, állam, a hatalom. Egyetlen „közös gondolatváltással” megváltoztathatunk bármit.