Az élet megpróbáltatásai nem mindenkit sújtanak egyformán.
Az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is.
A politikában ismeretlen fogalom a szív, csak a fej számít.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
Tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, míg már azt is elfelejtettük, milyen színnel kezdtünk.
Csak a lúzerek, az örök vesztesek hivalkodnak az IQ-jukkal.