A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.

Mondj valami kedveset egy idegennek.

Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.

Sok munkamániás szenved a szeretet hiányától. Nem azt az üzenetet kapták a szüleiktől, hogy „szeretlek”, hanem azt, hogy „szeretlek, ha…”.

Az intelligens ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az érzékeny ember szinte semmit.

Akkor ismerjük fel a nagy szerelmet, amikor rádöbbenünk, hogy az egyetlen ember a világon, aki vigaszt nyújthatna, épp az a személy, aki a fájdalmat okozta.