Sok oka van az embernek az örömre a győzelem nélkül is.

Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.

A szerelem az, ha mindig látjuk a másik szépségét, akkor is, ha mások már nem.

A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együttalvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).

Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.

Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.

Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.