Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Segíts egy falusi rászorulónak a téli ruhák tisztításában.

Fejleszd a testbeszédedet, hogy nyitottabbnak és megközelíthetőbbnek tűnj.

Vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.

A mosoly egy görbe, amely mindent egyenesbe hoz.

Hallgass inspiráló podcastokat vagy TED előadásokat.

Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok.

Ha pénzt kérsz kölcsön, öltözz úgy, hogy lássák, van miből visszaadnod.

Mindenki normálisnak tűnik, amíg meg nem ismered.

Köszönéskor csak az idősebbek kezdeményezhetik a kézfogást!
Tizenévesek senkinek nem nyújthatnak kezet előre.
Télen ha kesztyűben vagyunk, kézfogáskor tegyünk kísérletet annak levételére.
Ha az idősebb /vagy a partnerünk/ azt mondja, hagyd, akkor ne erőltessük.
Vagy mindketten kesztyűben fognak kezet vagy mindketten leveszik a kesztyűt.