A rászorulónak valamennyi vigasz közül egyik sem tesz olyan jót, mint a megállapítás, hogy az ő esetére nincs vigasz.

Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?

Ha jó állapotban vagyok, úgy élek, mint a részegek. Szemmel nem láthatóan és műszerrel kimutathatatlanul, de egy kicsit a föld felett lebegek. Szeretek létezni.

Vegyél egy olyan ruhadarabot vagy kiegészítőt, ami nagyon tetszik, de egy kicsit merész és vedd fel (sokszor a felpróbálás is működik, ha most nem akarsz ilyesmire beruházni)

Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.

A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.

A félelemre hajlamos emberek a saját poklukban élnek.