A falu kovácsa talált egy inast. Elkezdte az oktatást:
– Először kiveszem a patkót a kohóból, aztán ráteszem ide, az üllőre. Amikor megrázom a fejem, te ráütsz azzal a kalapáccsal.
Az inas azóta a falu kovácsa!
A falu kovácsa talált egy inast. Elkezdte az oktatást:
– Először kiveszem a patkót a kohóból, aztán ráteszem ide, az üllőre. Amikor megrázom a fejem, te ráütsz azzal a kalapáccsal.
Az inas azóta a falu kovácsa!
Vicces, hogy amikor az ember egy városban lakik, mindig azt gondolja, hogy ráér még megismerni – és addig halogatja az ismerkedést, míg a végén egyáltalán nem ismeri meg.
Az erkölcs nem arra tanít, hogy boldogok, hanem hogy boldogságra érdemesek miként legyünk.
A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.
Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban.
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
Az az asszony aki gyermeket szült, hat hétig nem szabadott a kútból vizet merítsen, mert a víz megférgesedik.