A boldog ember túlontúl elégedett a jelennel ahhoz, hogy sokat gondoljon a jövőre.

Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.

Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat.

Ami szívből jön, csak arra
dobbannak meg más szívek.

Az emberek a sorstól boldogságot, sikert, gazdagságot követelnek; pedig a leggazdagabb ember nem az, aki a legtöbbet kapott, hanem aki a legbőkezűbben osztogatta saját magát embertársainak.

Minden olyan szépség, amit a szívünkbe akarunk zárni, a fájdalomból sarjad. Szomorúságból és hamuból születik.