Az emberi érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg.

Aki haragszik, az más vétkéért önmagát bünteti.

Az évek múlásával megtanultam, hogy az ember jobban érzi magát, ha ott van, ahová tartozik, mint ha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga.

Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.

Indulatból hozott döntéseinkkel általában jól járunk. Érzelmeink többnyire csak azt a lépést teszik meg, amelyet értelmünk már rég elhatározott, de nem mert végrehajtani.

Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.

Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson: csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön.

Sokkal jobban esik akkor megtenni valamit, ha nem kötelező.