Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.

Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.

A félelem olyan, mint a tűz; ha uraljuk, főzhetünk vele, de ha nem vigyázunk vele, eléget minket.

Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.

A félelem a józan ész jele. Csak a kötözni való bolond nem fél semmitől.

Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet.

A félelem a babona és a kegyetlenség egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.

Úgy éreztem, mintha egy rémálom fogságába estem volna, egy olyanba, amelyben még akkor is kénytelen vagy futni, amikor tudod már, hogy véged, de a lábaid mégsem mozognak elég gyorsan.

Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó – félig nyitva.

A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.

A félelem nem a gyávaság jele. A félelem az, ami lehetővé teszi, hogy bátrak legyünk, és megadja azt a kegyet, hogy szembeszálljunk az élet adta kihívásokkal.

Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.

Nagy úr a félelem, nincs olyan kőkemény szándék, amit meg ne puhítson.

A ördög, akit ismersz, még mindig jobb annál az ördögnél, akiről fogalmad sincs.

Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább.

A félelmedet nem legyőzni kell, hanem megérteni.

Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.

Annyira félni, hogy meg se próbáld – ez az igazi veszteség. Elmondhatom, hogy sok hibát követtem el, de nem sajnálok semmit. Mert legalább nem azzal töltöttem az életem, hogy a pályán kívül álltam, és azon töprengtem, vajon milyen lehet az élet.

A félelem erős motivációs tényező. Talpra állított, és hajtott tovább.

Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg.

A félelem gyilkol. (…) Ha arra koncentrálsz, amitől félsz, akkor katasztrófaképeket alkotsz a fejedben, melyek egy katasztrófa felé fognak kormányozni.

El sem tudtam képzelni, hogy létezhet még olyan dolog a világon, amitől nekem félnem kellene – fizikai dolgoktól semmiképpen. Ez az egyik előnye annak, ha az ember mindent elveszített.

A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

Ha soha semmitől sem félnél, akkor vagy nagyon buta lennél, vagy bolond.

Amitől félsz, attól nincs menekvés!

Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.

Nem a zuhanástól félek… attól félek, amikor vége.

A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.

 Aki soha nincs egyedül, az nem ismeri meg önmagát. És aki nem ismeri önmagát, az fél az ürességtől.

Csak az ismeretes dolgok biztonságosak. Csak az ismeretest tűrhetjük meg. Az ismeretlen… sebezhetőséget jelent.

A félelmet csak úgy lehet legyőzni, ha bele merek ugrani valamibe úgy, hogy tudom: fájni fog, és ezt elfogadom.

Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.

A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább.

Amit nem ismerünk, attól jobban félünk.

Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.

A legtöbb ember ketrecét a félelem hozza létre, maguknak csinálják őket.

Rájöttem, hogy a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet.

Aki menekül a félelme elől, arra ébredhet, hogy csupán a rövidebb utat választotta félelme beteljesedéséhez.

Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.

Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod. Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban.

A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (…) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.

Vannak, akik azért gondolkodnak, mert félnek cselekedni.

Az, aki hagyja, hogy a félelem eluralkodjék rajta, annak a félelem a tanítója.

Minden ve­szély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.

Semmi sem mossa olyan tisztára az agyat, mint a félelem.

A bátorság nem azt jelenti, hogy nincs bennünk félelem – hanem azt, hogy nem hagyjuk, hogy megbénítson bennünket.

A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől.

Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni. Annyi terhelő helyzetet ki lehet bírni a gyávasággal! Még sincs jó sora a gyáva embernek. Az önféltés nehéz bilincs.

Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.

Nézz szembe a legnagyobb félelmeddel, ezután a félelemnek már nincs hatalma feletted. Szabad vagy.