Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.

Egy dolog, ha valakinek kevés van, de ha kevesebb van, mint másoknak, az egy kicsit olyan, mint utolsónak lenni az osztályban.

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

Az ellen a felhalmozott ecetmennyiség ellen, amely egy féltékeny asszony testében halmozódott fel, a világnak semmiféle édessége nem lehet elég hatásos.

Aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.

A sokat szenvedő embernek vigasztalásul szolgál, ha tudja, hogy szenvedésének van értelme és célja.

Minden, ami történik velünk, tanulságot hordoz magában, amely gazdagíthatja életünket.

Amikor kergeted a dolgokat, azok elszaladnak. (…) Ha kétségbeesetten akarsz valamit, akkor semmi sem sikerül!