Nem mindig hazugság, ha nem mondunk el valamit. Néha csak így óvhatjuk meg azt, akit szeretünk.

Higgy nekem most az egyszer: minden vagy, csak éppen hétköznapi nem!

Csak aki begyakorolta az egyedüllétet, az tud kettesben élni mással.

Az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson.

Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.

A jelenben nehéz élni, a jövőben értelmetlen, a múltban pedig lehetetlen.

Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.

Nem a kicsapongás féktelensége, hanem az együttélés egyszerű öröme kapcsol legszorosabban a nőkhöz.