Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

A pokolba vezető egyik út jó szándékokkal van kikövezve, csak hosszú. A gyorsabb útvonalat a tudatlanság köve borítja, ebben pedig azok az okosak a legjobbak, akik nem akarnak tudomást venni róla.

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.

A szeretet vagy a gyűlölet megváltoztatja az igazságot.

Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.